2017. március 12., vasárnap

1963: Bob Cousy búcsúja, a Lakers keserve

Újabb év, újabb bostoni bajnoki cím, ismétcsak a Los Angeles Lakers legyőzésével. 1963-ban lépett utoljára pályára a Celtics színeiben a legendás kosárlabda-varázsló, Bob Cousy, és akárcsak két évvel korábban állandó hátvédtársa, Bill Sharman, a rendkívüli népszerűségnek örvendő "Cooz" is bajnoki címet nyerve léphetett le a színről.

Az immáron négyszeres címvédő Boston Celticsnek nem volt rossz dolga 1962/63-ban sem, hiszen egy újabb jövőbeli Hall of Famer, az újonc John Havlicek, valamint a korábbi négyszeres All-Star, Clyde Lovellette csatlakozott a keretükhöz 1962 nyarán. 58 mérkőzést nyertek meg az alapszakaszban, és természetesen az élen végeztek Keleten, ahonnan Wilt Chamberlain és a Warriors a franchise San Franciscóba költözése következtében átkerült Nyugatra, helyükre pedig "odaátról" Oscar Robertson és a Cincinnati Royals érkezett. "Big O" és a Royals volt a Celtics ellenfele a csoportdöntőben is, a Kelták nagy csatában, 4-3 arányban kerekedtek felül, és jutottak ismét a fináléba.

Nyugaton Elgin Baylor és Jerry West Los Angeles Lakerse volt a legjobb, mögöttük az egy év kihagyás után ismét a playoffba jutó, továbbra is Bob Pettit vezette, masszív St. Louis Hawks végzett. Wilt Chamberlain hiába átlagolt ebben a szezonban is csillagászati 44.8 pontot és 24.3 lepattanót mérkőzésenként, csapata, a Warriors első Nyugaton töltött szezonjában a rájátszásba sem tudott bekerülni. A Lakers és a Hawks szintén egy hétmeccses párharcot vívott a nyugati "kisdöntőben", mely a Lakers győzelmével ért véget.

A döntő a Celtics győzelmével vette kezdetét, és azzal is folytatódott, Sam Jones, Tom Heinsohn és Bill Russell vezérletével a címvédő mindkét otthoni mérkőzését behúzta (117-114, 113-106), és 2-0-ás vezetéssel utazhatott LA-be. Jerry West 42, Elgin Baylor 38 pontot szórt a harmadik találkozón, a Lakers húsz ponttal nyert (119-99) és szépített, de a negyedik összecsapáson ismét a Celtics diadalmaskodott, szoros csatában (105-108), Heinsohn 35 pontjának köszönhetően, így hát magabiztosan térhetett vissza Bostonba a címvédő. Meglepőt húzott ugyanakkor a Lakers, Baylor 43 pontot dobott, West 32-vel zárt, csapatuk pedig győzni tudott idegenben az ötödik meccsen (119-126). Egyenlíteniük azonban már nem sikerült. A hatodik mérkőzésen az újonc Havlicek vezérletével végig a Boston vezetett, ám a Lakers egy pontra felzárkózott a negyedik negyedben, miután az utolsó bostoni meccsét játszó Cousy egy bokasérülés miatt kiállni kényszerült. A veterán irányító azonban vissza tudott térni öt perccel a vége előtt, ez pedig újabb lendületet adott a Celticsnek, a címvédő 112-109-re megnyerte idegenben a találkozót, a 35 éves Cooz pedig hatszoros bajnokként hajíthatta a végső dudaszó pillanatában az égbe a labdát.

Hátsó sor: Frank Ramsey, Gene Guarilia, Tom "Satch" Sanders, Tom Heinsohn, Clyde Lovellette, John Havlicek, Jim Loscutoff, Dan Swartz, Buddy LeRoux segédedző.
Elülső sor: K.C. Jones, Bill Russell, Walter A. Brown tulajdonos, Red Auerbach vezetőedző, Lou A.R. Pieri társtulajdonos, Bob Cousy, Sam Jones.

Bob Cousy. Az öreg Cousy 35 évesen is ott volt a keleti All-Star csapatban, és az All-NBA Second Team soraiba is bekerült, ugyanakkor már az idény előtt bejelentette, hogy annak végén befejezi, így hát utolsó alapszakasz-mérkőzésén végig őt ünnepelte a telt házas bostoni publikum, 20 perces búcsúbeszédét őrületes ováció követte a stadionban, sőt, még John F. Kennedy elnök is táviratozott neki, sportemberi nagyságát méltatva. Miután abbahagyta a játékot, a Boston College főiskolán edzősködött hat éven keresztül, majd 1969-ben trénerként tért vissza az NBA-be, sőt, az 1969/70-es szezonban, 41 évesen 7 meccs erejéig játékosként is pályára lépett az általa edzett Cincinnati Royals színeiben. Bár a jegyeladásokon meglátszott Cousy visszatérése, a csapat gyenge maradt, 1973-ig egyszer sem sikerült bekerülnie a rájátszásba az 1972-től kezdve már Kansas City-Omaha Kings néven szereplő gárdának, mely végül kirúgta Cousyt. Az egykori irányító ezt követően több könyvet is írt a kosárlabdáról, jelöltette magát kongresszusi képviselőnek, volt elnöke egy amerikai labdarúgó-ligának, és konkrétan a Kosárlabda Hírességek Csarnokának is (ahová őt magát 1971-ben választották be), játszott a Nick Nolte, Shaquille O'Neal és Penny Hardaway főszereplésével készült Blue Chips című 1994-es filmben, és a hetvenes évek óta szakkomentátorként hallható néha Celtics-meccsek közvetítései során. A 88 éves Cousy jelenleg is Massachussets államban él.

Gene Guarilia. Szintén az utolsó éve volt a Celticsnél a kiegészítő szereppel bíró kiscsatárnak, aki az 1962-es nagydöntőben végrehajtott hőstettei után az 1963-as rájátszásban már nem kapott ismét szerepet, és az alapszakasz során is csak 11 mérkőzésen került pályára. Az NBA-ben többé nem játszott, de az EPBL (Eastern Professional Basketball League) nevű alsóbbrendű ligában még lehúzott egy idényt, majd testnevelő tanárként dolgozott évtizedekig. 2016 novemberében, 79 éves korában hunyt el.

John Havlicek. A csehszlovák bevándorlók gyermekéből "Hondo" becenéven legendává váló Havliceket az 1962-es draft 7. pickjével választotta soraiba a Celtics, ő pedig már újoncidényében kiváló teljesítményt nyújtott, bekerült az All-Rookie Teambe, átlag 14.3 pontot és 6.7 lepattanót termelve mérkőzésenként, miközben a Celtics hatodik embereként sokoldalúságáról és rendkívüli munkabírásáról is tanúságot tett. A nagydöntőben a sorozatot lezáró hatodik meccsen volt a legeredményesebb, 18 pontot szerezve. Kevesen tudják róla, hogy az NBA-be kerülése előtt kis híján NFL-játékos lett, ugyanis a Cleveland Browns is draftolta az amerikaifutball-ligában, de a szezon kezdete előtt szabadlistára tették, így kerülhetett végül a Celticshez.

Tom Heinsohn. A jó öreg Tommy játékideje, pont- és lepattanóátlagai is csökkentek az előző szezonhoz képest, ennek ellenére ebben az idényben is All-Star, és az All-NBA második csapat tagja volt. A nagydöntő negyedik mérkőzésén 35, a hatodik találkozóján 22 ponttal volt a Celtics legjobb dobója, de volt még 26, illetve 23 pontos mérkőzése is a sorozatban, mondhatni tehát, hogy sikerült a szokásos formáját hoznia.

K.C. Jones. Számai továbbra sem voltak szemet gyönyörködtetőek (1962/63-ban meccsenként 7 pont, 3 lepattanó, 4 gólpassz), ugyanakkor a karrierje eddigi öt szezonjában szorgalmasan tanuló Jones nagy feladat előtt állt, hiszen Bob Cousy visszavonulásával őrá várt a következő idénytől az immáron hatszoros bajnok Celtics kezdő irányító pozíciója.

Sam Jones. 19.7 pontos átlagával a dobóhátvéd volt a Celtics legjobb pontszerzője az alapszakasz során, ugyanakkor ebben az idényben nem kapott meghívást az All-Star mérkőzésre. A rájátszásban már közel 24 pontot dobott meccsenként, a döntő első három meccsén ő volt a bostoniak legeredményesebb játékosa 29, 27, illetve 30 ponttal, az ötödik találkozón pedig 36 egységig jutott, igaz, ezt a mérkőzést a Celtics pont elveszítette.

Jim Loscutoff. Utolsó előtti szezonjában már a 10 percet sem érte el a 33 éves Loscutoff játékideje, az alapszakaszban 63, a Cincinnati elleni kőkemény keleti döntőben mind a hét, a Lakers elleni fináléban viszont már csak három mérkőzésen került pályára a közkedvelt verőember.

Clyde Lovellette. A 33 éves, ekkorra már négy All-Star szereplést begyűjtő Lovellette, aki fénykorát az ötvenes években élte, és még a Minneapolis Lakers játékosaként volt bajnok 1954-ben, valamint az All-NBA Second Team tagja 1956-ban, levezetni érkezett Bostonba a St. Louis Hawkstól, akiknek színeiben 1960-ban és 1961-ben is ott volt a pályán a csapat Celtics ellen elveszített nagydöntőjében. Karrierje legalacsonyabb számait produkálta 1962/63-ban (átlag 10 perc alatt 6 pont, 3 lepattanó), de így is ő lett a világtörténelem első kosárlabdázója, aki a Lakersszel és a Celticsszel egyaránt tudott nyerni bajnoki címet.

Frank Ramsey. Jim Loscutoffhoz hasonlóan utolsó előtti szezonját futotta ekkor már a Celtics korábbi legfőbb hatodik embere és mindenese, Ramsey, akinek játékideje és funkciói jelentős részét átvette már ebben az idényben az újonc John Havlicek. Az alapszakaszban Ramsey 11 pontot átlagolt, a rájátszásban viszont tovább csökkent a szerepe, a döntő második meccsén hozott 13 egység volt a legkiemelkedőbb ponttermése.

Bill Russell. Zsinórban harmadjára, karrierje során negyedszerre kapta meg az alapszakasz MVP-díját a Celtics centere, ott volt az All-Star meccsen és ezúttal végre ő, és nem a rájátszásba sem bekerülő Wilt Chamberlain nyerte el az All-NBA First Team centerposztját. Az alapszakaszban hozott 16.8 pont, 23.6 lepattanós átlagaira ezúttal is rá tudott tenni még egy lapáttal a rájátszásban, 20 pontos és 25 lepattanós átlagteljesítményével vezette újabb bajnoki címre az övéit.

Tom "Satch" Sanders. A harmadéves védekező-specialista ismét odatette magát támadásban is a nagydöntőben, 14, 16, 17 és 18 pontos mérkőzése is volt a fináléban, így aztán mindkét palánk alatt sok kellemetlenséget okozott a Lakersnek.

Dan Swartz. A Celtics még az 1956-os draft negyedik körében választotta ki a négyes poszton bevethető Swartzot, aki viszont évekig egyéb ligákban szerepelt (National Industrial Basketball League, illetve a '60-as évek elején az NBA riválisának szánt, de két év után becsődölő American Basketball League), mielőtt 1962-ben csatlakozott volna a Keltákhoz. Nem sok sót evett meg aztán a Celticsnél, sokadik cserejátékos volt az 1963-as bajnokcsapatban, majd be is fejeződött profi pályafutása. 1997-ben halt meg, 62 éves volt.

Vezetőedző: Red Auerbach.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése